Égõ, lázas tekintet néz a fényképészre. Nem a korabeli megszokott póz, csak egy futó pillantás. Támasztja a kõfalat, de a gondolatok messze járnak. Ettõl hihetõ minden, ettõl igaz a téboly, mely évszázada ott dereng a szemekben. Csak maga az isten anyja, a hegy kell hozzá. A jóképû fickó Mallory, az elveszett hõs. Elõtte, utána a többiek.
Már az ezerhétszázas években tudják, hogy a föld legmagasabb pontja valahol Kína és Nepál határán emelkedik, másfélszáz év múlva már meg is mérik a bengáli alföldrõl is látszó hegyóriást: 8848 méter jön ki nekik. Ha úgy vesszük, nem is rossz eredmény.
Az angolok már a századfordulón tervezik a feljutást a csúcsra, de engedélyt csak 1920-ban kapnak, 600 kilométert kutyagolnak a Rombuk kolostorig. Két évre rá Georg Finch feljut 8320 méterig, de visszafordul. Így is elveszti a serpáját. Még két év és jön Norton, nyomában Mallory és Irvine. Soha nem kerülnek elõ. Máig vitatják, vajon õk voltak-e az elsõk! Hosszabb csend és tiltás után ismét brit tekintetek szegezõdnek a csúcsra - hiába. Mígnem majd fél évszázada, 53 május 29-én egy 34 éves új-zélandi méhész, bizonyos Edmund Hillary és egy Tenzing Norgay nevû nepáli serpa a pirkadatban elõbújnak a sátrukból. Valahol nagyon magasan járnak. Öt órán át araszolnak, mígnem fél tizenkettõ tájt egyszer csak véget ér az emelkedõ 8848 méteren állnak. Az Everest megadta magát - elkezdõdhetett a modern hegymászás újkori története.