Az útikönyv úgy fogalmaz: a szárazföldtõl 4, a tengertõl 2 kilométerre... Az idegen csodát sejt: Velence. Pedig õsszel itt is ugyanolyan nehéz az ébredés, itt is ugyanolyan szürke a reggel, az emberek itt is munkába sietnek. S hogy a szokottnál keskenyebbek a sikátorok, a kelleténél több a víz, hogy nem ismerik a szót: "háztömb", hanem azt mondják helyette: "sziget", azt a 160 utcát a tenger mossa, a csatornák fölött négyszáz híd ível - szóval a szokottnál grandiózusabb a díszlet - hát istenem, ez is természetes; s ahol az idegen csodát sejtene, legfeljebb csak meglepetésben lehet része.

A turistának látnivaló: millió gondola, galambok a Szent Mark téren, a Campanile, ami a századfordulón összerogyott, s újból ugyanúgy építették fel, Akadémia, paloták, csatornák, csókolózó szerelmespár a Sóhajok-hídja mellett, karnevál - álarcok serege. De másfélezer év alatt megfordult itt Rossini, Petrarca, Geothe, ...Ide költözött Wagner, (a Tristan és Izolda itt született); járt itt Hemmingway, tudjuk, négyszer is nõsült, de az elsõ háború, az elsõ szerelem, és az elsõ harag (és A regény) ide kötözte. Karmesterként kereste kenyerét a San Marco bazilikában Vivaldi, ahol még pár éve Monteverdi dirigált, ma úgy emlegetik, a nemzeti opera nagymestere...
De életre kapott itt másféle színház is, a szabadtéri komédia, s utóbb ugyanez a város volt, mely egy szabadszájú íróját meg is égette... Rajongtak a velenceiek Tintoretto és a Bellini család képeiért, Tizianot még halála után sem engedték el, s a Doge-palotában rejtegették Bosch képeit, valamitõl egyedüliként, Olaszország-szerte. Krónikása volt e városnak Giacomo Casanova; Lord Byron már csak vendége: egyszer februárban végig úszta a Canal Grande-t fogadásból - megnyerte, a jeges vízbõl kifagytak mellõle az ellenfelek... Azt írja Thomas Man: "Valószínûtlen város, melyet csak bárkán lehet megközelíteni, távolról érkezve" - és nem hihetõ, hogy csupán a közlekedés tudnivalóit tûzte tollhegyre. De (õk) értették, és értik, õk, a bohémek.

A kortársi kritikának, a hálás utókornak és a baráti szeretetnek: Marco Poloról nem feledkeztem meg, csak nem fért bele...

Honnan is tudhatta volna Ernst Killander õrnagy, mikor az elsõ világháború utolsó évében pár oldalon összefoglalta a katonai járõrbajnokság szabályait, hogy valójában játékot indít útnak... Hogy a kadétok atléta- és sízõedzése épp a természetjárók körében lesz oly kapós... Hogy a térdnadrágos turista-terepgyakorlatokon mily gyorsan lesz divat az iskolaköpenyszerû bozótruha, hogy a katonai iránytû az õ kezükben tájolóvá szelídül, hogy a fekete-fehér, fotózott térképeket felcserélik a maguk készítette, saját jeleket használó lapokkal... Hogy az ízig-vérig skandináv sport fél évszázad alatt az egész kontinenst meghódítja, hogy majd rendeznek bajnokságot erdõben, parkban, házfalak között a városban, keresik a világbajnoki pontokat futva, sífutólécen, jövõre már a kerékpár nyergében, és beáll a tájfutók sorába a kerekesszékes, a triatlonos, a lovas... Pedig a jeles svéd, Ernst Killander õrnagy, egyszerûen csak harcedzett ifjakat szeretett volna a hazának...

---------------------------------------------------------------------------------

Szerkesztõi jegyzetek...

100 éves múltra tekint vissza
katonai járorbajnokság
skandinávok, norvégek, svédek
18-ban alkották meg az elsõ szabálykönyvet
õk tették elõször a katonai kiképzés részévé

az öttusa, biatlon mind ezek az országok élenjártak
mindig elõször a svédek csinálták, aztán a skandinávok, aztán eu.

1961-ben megalakult a nemzetközi szövetség
38-ban a svéd tájfutó szövetség

fotózott térképek alapján tájfutottak, 1:50.000, a turistatérkép méretarányai szerint tájékozódtak
(a hetvenes években még 1:20.000 térkép alapján tájékozódtak)
nálunk sokáig nem lehetett a pilistetõrõl térképet készíteni

kezdetektõl fogva ez a szabálya
a turisztikából váltak ki az elsõ tájfutók, a tájék.túraversenybõl.
a svéd úriember is a turistáktól akart elütni

ez úgy mint a hegymászás, azoknak a sportja volt, akik ideológiák nélkül dolgoztak

Skerletz (Iván) - nagy öregek; õk alapították 69-ben, decemberben a magyar szövetséget
õk mind a turisztikából jöttek
dr. Szarka Ernõ - szabadalmi hivatal elnöke
õk emellett komoly túrázók voltak

a nemzetközi szövetség egyik alapítója volt Mo. (még ekkor nem volt magyar szövetség)
az elsõ VB 66-ban volt - azóta élsport is
75-ben volt az elsõ sítájfutó VB
2000-ben lesz az elsõ biciklis VB
a negyedik szakág a kerekesszékes mûfaj (van egy kijelölt útvonal - az útról jól látszódó pontok vannak, a térképen viszont 3-4 pont van - a térképen kell a valódit bejelölni.

feketefehér térkép volt, fotózott, fénymásolt, stecilezett,
a tájoló a katonai iránytûbõl indult - van rajta léptékskála, nagyító, egy jó iránytûskála, a tájoló tûjét folyadék lassítja (ezeknek futásnál van jelentõsége - ez inkább tájfutó találmány, mint katonai...), van egy forgatható szelence...
az utóbbi 30 évben nem sokat változott
itt inkább stilisztikai változás van
a lassító folyadék a kulcsa, ebben versenyeznek a gyártó cégek - ebben paraffinolajok vannak, ne töltõdjön elektrosztatikusan, ne legyen illékony, hõtáguló.

régen volt turistaruha
aztán nekivetkõztek atlétikusnak
aztán jött be az iskolaköpeny anyagú bozótruha
annyira vékony, hogy a csalán is átüt rajta...