Ez kérem egy mítosz... Túl sok van benne ahhoz, hogy azt mondjuk, csak egy verseny. Ezek a jóravaló lelkek bizony egy mítosz szereplõi. Ez most itt ugyan egy pesti történet..., de egy nagyvilági történet része. Mítosz már a nevében is: MARATON... Szép, rusztikus, múltba veszõ - valljuk meg kicsit zavaros - történet. De attól lesz belõle mítosz! Vagy attól is. Meg persze a távolságtól. Ugyan a történelmi távolság még 40 kilométer sincs...

...a mi 42.195 méterünk csupán a Windsori kastély és a Buckinham palota közti út. Kacifántos egy történet, igaz?! De akárhogy is...pokoli sok. Még lejárni is, nemhogy futni, erre normális ember nem képes! Már olyan normális, mint mi! Vagy mégis?! A békebeli években még rend volt: rokonszenvvel gondoltunk azokra a derék, szánalmas, szikár atlétákra, akik valahol ott loholtak az aszfalton. Mígnem jön egy nyugtalan lélek - egy civil! - és azt mondja: erre õ is képes! Pár tucat társával nekivág a new yorki utcáknak, és lám, sikerül. Fogalmulk sincs ott, a Central Park oldalában, hogy õk nem új történetet írnak, a régit, mint nyers követ most kezdik csak csiszolni. Mert ha egynek sikerül, miért ne sikerülne többnek is. És lám...! Gyülekezünk, tülekedünk valamely maraton rajtjánál többen, egyre többen, elvesznek közöttünk a derék, szikár atléték. És elszáll az a negyedszázad, ma pedig a new york-i hivatalok azon tépelõdnek, hogy úsznak meg egy maratont 30 ezer résztvevõ alatt. 30 ezer civil... szedett-vedett népség. Pedig gyõzni közöttük percekkel jobb idõ kell, mint az olimpián. Ez ám csak az igazi mítosz! Aztán jön Boston, London, Párizs, Berlin... és persze Budapest, immáron másfél évtizede. És a történet egyszeriben hihetetlen színeket kezd ölteni...:

a new york-i a legnagyobb: eljutni, ott futni a másik 30 ezerrel lassan életprogram. Méltó amerikai felhajtással, három millió nézõvel, öt városrész utcái mentén a verrazano hídtól a Central Parkig, ahol a tömeg 8-10 órát is képes várni az utolsókra. (Mesélik, egy évben egy háborús veterán a két kezén tette meg az utat. 48 órán át biztosították számára az utvonalat, mérték az idejét, s ott a végén még állt a célkapu, csak neki!)

...vagy ott az inka Maraton Bolíviában, a legmagasabban...4000 ezer méter felett végig, ahol negyedével kevesebb az oxigén, mint itt, és legalább négy hét kell az akklimaztizálódáshoz...

...a legmelegebb, a Mount Taif Maraton, Szaúd Arábiában, ahol hajnali 4-kor rajtol a mezõny, mert a vége már 50 fokban(!) teszi meg az utolsó kilométereket.

Egzotikum? Rioban õserdõn, a világ tán négy leghíreseb strandján, köztük a Copacabanán vezet az út a Boa Vista Múzeumig.

Tanzániában a Mout Meru Maraton statisztái zebrák, zsiráfok, antilopok végig a szavannán.

Talán õrületebb a Himalája maraton, ahol a 42 kilométert 7 napon át ismételtetik a résztvevõkkel. Ezen egyszer a magyar Frank Tibor is elindult.

A mi színeink, itt a Duna partján talán egyszerûbbek, olyan kontinentálisak, de azért rendre jönnek ide olaszok, németek, dánok, svédek. Egyedül Finnországból 148-an érkeztek az múlt évben. De volt itt brazil, mexikói, de még új-zélandi is... Ha azt vesszük, hogy bõ tízezren jönnek össze a Hõsök terén ezen a délelõttön, ez azért valami, nem?! Bár ez a rajt az õszi csúcsidõszak a nyitánya is, hisz októberben kereken 30 maratont indítanak a világban Köztük nekünk tán legkedvesebb Isztanbul, amikor két kontinensre teheti a lábát, ki ott elindul, egy hétre rá Velence, november végén meg talán a legszebb: Firenze, ahová még magyar különbuszok is indulnak.

Érdekes, hogy a maraton nem a fiatalok sportja. Két éve a budapesti versenyt egy ukrán fiú nyerte 2 óra 19 perccel, míg a veterán világranglistát a 40-45 éveseknél csak tíz perccel jobb idõvel lehet vezetni. A mi nyertesünk, legfeljebb az ötvenévesek közt lehetne versenyben. Látszik is...a Duna parton kocogók közt kamaszt nem is látni, annál több a jó ötvenes, hogy a még idõsebbekrõl ne is beszéljük,
...ha az idõs szó itt még egyáltalán kimondható?! A maraton, kérem szépen, társasági sport is: még hajdan NDK-s kutatók figyelték meg, hogy akik többed magukkal futnak 1000 méterenként majd fél perccel jobb idõre képesek, ami egy maratonon bõ negyed órát is jelenthet.
...Pedig ez a 42 kilométer akkora megterhelés a szervezetnek, hogy azt csak 2-3 hét alatt heveri ki. Állítólag még a legedzettebb profi sem vállal 2-3-nál többet egy évben. Ez tengernyi civil viszont azt az egyet lám ugyancsak besöpri magának. Hõsök, önmaguk hõsei lesznek egyenként, részei egy mítosznak, mely egy szerencsétlen utolsó lehelletével kezdõdött, a windsori kertek alatt folytatódott, majd New York
...és kérem most itt tartunk...