Várjuk a telet. Ugyan egyszer már jókora hóval küzdöttünk, aztán maradt belőle ez. A semmi. Se tél, se ősz! Őrzünk egy felvételt: Hajlott hátú kisöreg tornázik a taxi réten. Összefogja síbotjait, fordul, hajol, dolgozik derekasan. Körötte kamaszok, idősebbek, gyerekek, családok. Menetrendszerű magas-taxi idill minden évben, a találkozó...Pontosabban sítúra találkozó, ami valójában csak az álmokban létezett. A kisöreg álmaiban. Persze jöttek hol többen, hol kevesebben. Nem ritkán el is maradt, de ő, a hajlott hátú kisöreg rendre ott volt. Persze, hogy ő, Szebényi Géza bácsi. Őrzünk egy kazettát: egy sportreggel felvételét. Bágyatag, arctalan nap volt. Akkor temették Géza bácsit. A hajlott hátú kis öreget, ki hitte, hogy egyszer ebben az országban rengetegen kötnek majd sífutó lécet, mert hogy ott csoszogni, siklani az erdei ösvényen, az boldogítja a lelket. Tudta, hogy nálunk az alpesi sízés örök kínlódás. Izgalom, hogy azokon a kurta lejtőkön lesz-e elég hó, aztán hogy megmarad-e, és hogy meddig. Futóléccel mindez nem kérdés, és... boldogítja a lelket. Ha élne, boldog volna...Hűvösvölgy, Hármas-határ-hegy, Galyatető, Magas- Tax, az alföld, csak szét kell nézni... ott csoszognak, siklanak az ő emberei, ahogy megálmodta... Őrzünk egy emléket: Hajlott hátú kisöreg tornázik a taxi réten... Ott most a hófoltok között sárgállik a fű, tél végén, jó korán konok virágok keresik a napot. Szerintünk neki nyílnak. A taxi ház új gazdája meg tán felrak majd egy táblát a ház falára, s rávési Szebényi Géza nevét. Aztán kikönyököl az ablakba, nézi a hófoltokat, s egykedvűen belenyugszik: már a találkozó is Galyára költözött. De mint annyiszor, most is - elmarad. Nehezen jön az idei tél...