Ritkán vált oly melankólikusra az érző lélek, mint Szentiván éjszakáján. Még akkor is ha sejti: ez egy felettébb zavaros történet. Ha lehet, aztán meg még kuszább /bizonyos Sékszpír Vilmos jóvoltából, ki szokatlan, avantgárd színjátékot kerekített a nyári napfordulóra. S noha az ezredéves Szentiván éjttt némi keresztény áhitat is belengi, de vérbő, pogány ünnep ez a javából. Egy azért közös valamennyiben: az esztendő leghosszabb napjának végén a fellobbanó láng, s a parázsban izzó titok, mi jó volt jövendőjóslásra, családi békére, boldogság ígéretére. A páfrányvirág pár percet él, hogy a bimbó fakadását kísérő mágikus fuvallat mély álmot bocsásson az emberre, s mi ettől járunk-kelünk láthatatlan. Az orbáncfű épp hogy úzi a melankóliát, Saint John füvét jobb, ha magad szeded - mondják szerte a világban. A csehországi szerelmesek még csak koszorúkat dobtak egymásnaka túz fölött, de lám a pogány szlávok, némi sámántánc után a hamvadó zsarátnok mellett lázas szerelmeskedésbe fogtak a folyóban... - persze csak a démonok elűzésére. Efféle jószándék nem hevült a hétvégi teljesítménytúrák megálmodóiban. Egerből egyenesen totúra indult Miskolctapolcára, a szolnokiak szentivánéji túrája meg a historikus jegyeket sem nélkülözte Só-úttal, kis Mária Teréziával... egyebekkel... S hogy a zűrzavar teljes legyen: még azt sem tudni, Szentiván éj mikor van. A tudós könyvek június 22-ét írnak, a csillagászok 21-ét. Egy biztos: az év leghosszabb napjának végén, ezúttal 20 óra 10 perckor nézzenek az égre és sóhajtsanak egy nagyot... és jusson eszükbe a pogány szláv ölelés egy cseppnyi zsarátnok mellett!