Nem kétséges, nincs még egy olyan saru a világon, amelyet ennyiszer csókolna ultrafutó, mint Leonidaszé. Ráadásul Spártába szeptember végén nem autókonvojban érkeznek az "ultrák", hanem futva, egészen Athéntól. A cél pedig Leonidasz király szobra, s aki a 245 kilométeres, a földkerekség talán legnehezebb versenyét 36 órán belül végigkutyagolja, számtalan elismerés mellett megcsókolhatja a hajdan volt nagy hadvezér lábát. Önként. Amúgy a Spartathlon régebbi hagyományokra tekint vissza (i.e. 490), mint a klasszikus, maratoni verseny. Hérodotosz leírása alapján tudhatjuk, hogy Miltiadesz király Athénból követet küldött Leonidaszhoz, hogy a spártaiak segítségével a perzsa hadakat legyőzze. Pheidippidesz futva, alig 36 óra alatt érkezett Spártába a Korinthosz - Asszosz - Nemea - Argosz - Argolida - Árkádia - Parthenion hegy - Tegea útvonalon.
Mint megannyi történetet, ezt is a mondavilágba száműzték az olvasók, mígnem 1982-ben a brit John Foden és John Scholten a leírásokban szereplő szakaszon, 36 órán belül az Akropolisztól Spártába ért. Azóta minden év őszén megrendezik a Spartathlont, melyen évről-évre az indulók alig fele érkezik csak célba, most a 291 rajtolóból mindössze 97.
Idén 10 magyar ultrafutó; Kalotai Levente, Lőw András, Tóth-Urbán Tamás, Blahó Ákos, Molnár Péter, Hollókői Szabolcs, Végh Attila, Frank Tibor, Simon László és Fendrik László teljesítette (a 36 órás szintidőn belül) az Athén - Spárta közötti 245 kilométeres ultrafutó versenyt. És csókolták meg a sarut. Önként.

Érdekességek: http://www.spartathlon.gr