Komolytalan ötletnek tartotta az olimpia megrendezését Magyarország. Állítólag. Pedig elsőként épp Budapestnek kínálta azt fel maga Coubertin báró, de az illetékesek diplomatikusan "pénz hiányában" visszautasították a megszállott francia ajánlatát. Azóta háromszor is szerepelt Budapest azon a listán, amit a Nemzetközi Olimpiai Bizottság lelkiismeretesen vezet immáron 1894. június 24. óta napjainkig az olimpiai kandidálókról, a szavazás teljes folyamatáról, majd a végeredményről.

Az 1912-es stockholmi kongresszuson ismét felmerült a magyar főváros neve az 1916-os olimpia kapcsán, majd az 1955-ben Párizsban, amikor szintén kandidáltunk az 1960-as olimpia rendezésére. Érdekesség, hogy az első körben Budapest Brüsszelt, Mexikóvárost, Tokyo-t, és Detroitot is maga mögé utasította, azonban a második körben csupán egy szavazatot kapott, így kiesett a versengésből, melyet végül a harmadik fordulóban Róma nyert meg fölényes győzelemmel Lausanne felett.
Harmadszor már nem pályázóként, hanem a szavazás lebonyolítójaként említik a magyar fővárost, ugyanis 1995. június 16-án hazánkban döntöttek Salt Lake City javára a 2002-es téli olimpia rendezéséről.
A weblapról kiderül továbbá, hogy az eltelt százhat év alatt 1949-ben volt a legszorosabb verseny, ahol Melbourne mindössze 1 szavazattal kapott többet, mint Buenos Aires, de a statisztikából a szemfüleseknek az is kiderülhet, hogy miért bizonyult Athén lobbija kevésnek 1990-ben, mikor is az 1996-os, centenáriumi olimpia rendezéséről döntöttek a képviselők.