Mert mi mást mondhatna az ember arról a titokzatos fickóról, akit máig festőművészként jegyez a világ, de képeit szinte senki nem látta. A festő, ki gondol egyet, és 1912-ben elindul a stockholmi olimpián maratoni futásban(!) és 10 kilométeres gyaloglásban. Aztán jön az első nagy háború, hősünk katona, majd hadifogoly. Ám szabadulása után Oroszországból nem haza indul, hanem - ki tudja miért - megint Skandináviában köt ki. Majd haza hoz egy katonás játékot. Míg más a világgazdaság válságán mereng, ő bokszolókat, úszókat, atlétákat terel a hűvösvölgyi Balázs vendéglőhöz... térképet oszt szét közöttük, aztán jöhet a versenyfutás ismeretlen pontok közt, szabadon választott útvonalon.
És Ripszám Henrik, mert ő a mi piktorunk, ezzel megteremti nálunk a tájfutást. Az ő emlékének szolgálnak vasárnap a nevezetes helyszínen, ahol korabeli térképekkel ugyanazt a pályát kell a résztvevőknek végigügetnie, kutyagolnia. S aki ott baktat majd a Magyar Királyi Térképező Intézet térképének egy-egy másolatával, ne csodálkozzon, hogy útja jórészt a mai Gyermekvasút mentén halad majd. Ripszám azt is megálmodta...
...két évtizeddel korábban.